Theodor Wilbour

hogy a magyar liberális demokratát   egy fikarcnyira sem érdekli a cigányság helyzete - a téma csak ürügy a többségi lakosság rugdosására, megalázására, megszégyenítésére.

Feltételezésünk szerint ezek az érzemények azért halmozódtak fel az SZDSZ-ben mert a lakosság sohasem választotta az SZDSZ -t, sohasem szavazott rájuk olyan nagyságrendben, hogy ők alakítsanak kormányt, sohasem volt eszdéeszes miniszterelnöke az országnak.  Csak  az általuk mélyen lenézett MSZP oldalán tudtak kormányra kerülni  - amit sohasem bocsájtottak meg sem a lakosságnak, sem az MSZP-nek.

A fenti állításunkat, miszerint a nemes SZDSZ-t egy fikarcnyira sem érdeklik a cigányok -  kizárólag az a lehetőség vonzza őket miszerint   a téma  kapcsán felülhetnek a magas lóra,  fennhéjázhatnak és népnevelhetnek - szeretnénk ezzel-azzal alátámasztani.

Egyetlen eszdéeszesről tudunk - Solt Ottiliáról - akit valóban érdekelt a mélyszegénységben élő cigányok helyzete  és  akiben volt igazi segítő szándék. Solt Ottilia a szó eredeti értelmében volt liberális.

Idézzük emlékezetünkbe a zámolyi cigányokat:

- akik szorgalmas bűnelkövetők voltak, akiknek a magyar állam elnézte az önkényesen elfoglalt lakások szétveréseit, akik két évig laktak ingyen a zámolyi művelődési házban (amely iszonyatos állapotban volt amikor elhagyták) akiknek adományként épültek házak, akik a rasszista lakosságtól milliós értékben kaptak adományokat, akik kábítószereztek és egy ilyen affér során megöltek valakit és akik a rendőrségi vizsgálat elöl Strasbourgba menekültek politikai üldözöttként(!?) élükön Krasznai  József hivatásos pedofillal.  

Ezeket a nemes lelkeket pártfogolta minden erejével a hazai liberális párt  a liberálisnak mondott elektronyos és írott médiákokkal karöltve.

Ez lenne a liberalizmus?

Liberalizmusnak lehet nevezni azt a mozzanatot amelynek során az SZDSZ sajátos értelmiségi bázisa köszönő levelet írt a francia államelnöknek a zámolyi cigányok (viselkedésüket és habitusukat lásd fentebb) befogadása alkalmából azzal a legkevésbé sem titkolt szándékkal, hogy megszégyenítsék a magyar lakosságot?

Egy megrögzött bűnöző bandát, amely többek között gyilkolt is arra használ fel egy párt, hogy az ő révükün belerúgjon a társadalomba.

Ez lenne a szabadelvűség?

Ezt helyeselte  volna Tocqueville 1831-ben, kedves Dornbach Alajos?

(A liberális szümpozion anyagából merítve, melynek a liberalizmus hazai hanyatlása volt a témája.)

Megjegyzendő, hogy a vérrasszista zámolyi önkormányzat a külhonba távozott zámolyak részére továbbra is utalta a segélyeket, amit a rokonok az utolsó cseppig föl is vettek.  A nemes társaság egy része késöbb lebukott az Ausztriában elkövetett lopássorozaton - a  víz nem válik vérré.

A zámolyi ügyet megelőzőleg volt  Székesfehárváron a Rádió utcai cigányok ügye, akik  a viselkedésükkel évek óta  pokollá tették a környező lakosok életét.  Ők is  eszdéeszes pártfogás alá kerültek - a szomszédaiknak itt sem voltak figyelembe veendő jogaik,  itt sem voltak  érvényesítendő szempontjaik  -  eszdéeszes felfogásban csak a lumpencigányoknak voltak (és vannak) jogaik és szempontjaik, olyanok   amelyek nyomtak a latban, amelyeket figyelembe kellett venni.

Ez okból, Konrád György író, a PEN Klub elnöke lerándult Székesfehérvárra - és eltöltött teljes tíz percet a Rádió utcai cigányok között a médiákok kereszttüzében - majd elhúzott Berlinbe átvenni valami díjat,  ezt követőleg pedig hazatért Várbéli otthonába ahol még mutatóba sincs senki  a pártfogoltjai közül.

Megcsodáltuk a Konrád György-féle happeninget a televízióban melynek során felmutatta a humanizmust és a toleranciát Székesfehérváron, majd megszemléltük a könyvállományunkat és Konrád György írói munkásságát képező darabokat  eltávolítottuk a könyvespolcról és áthelyeztük őket a kukába.

Egyetlen olyan esetről sem tudunk amikor a nemes SZDSZ rendes, tisztességes cigányok mellé állt volna oda és őket pártfogolta volna.

Folytatom.