|
jan.
28 |
06:42
A politikus, mint olyan A magyar politika benne a magyar politikus prototípusával kétségbeejtő. A színvonal amelyet képvisel mélyen a béke ülepe alatt található. Hogy a túróba alakulhatott ez így? Mi lett a mi rendszerváltásunkból, hogy ilyen alacsony az ország vezetésére hivatottak értelmi képessége? Mert nem elég, hogy 1990-ben kormányozni kezdett a rendszerváltás hordaléka - az MDF-KDNP-Kisgazda rémálom, már azok is régen elhülyültek akiknek eleinte volt némi eszük. Talán először nézzük meg, hogy miért nem maradhatott meg a hivatalában az ország negyven év óta első és (Bajniékat leszámítva: utolsó) jó kormánya, a Németh-kormány. Hát, őket ugye nem lehetett meghagyni. Ha rendszerváltás akkor rendszerváltás, új időknek új dalaival új kormánynak kell jönnie. Le a bolsevik erőkkel, le a Kádár-rendszerrel, le Rákosival. Igaz, Németh Miklósnak és az ő kormányának az égvilágon semmi köze sincs nemhogy Rákosihoz, de a Kádár-rendszerhez sem. Még Grósz Károlyhoz sem. De valakin, valakiken le kell verni, hogy nem élünk úgy mint Ausztriában és ehhez nyilván az MSZP-MSZMP-ét kell eltángálni, függetlenül attól a ténytől, hogy ennek a pártnak a miniszterelnökjelöltje az egyébként népszerű és hozzáértő Németh Miklós. Mindegy. Ha egy volt kommunista ilyen jó kormányfő lehet, akkor milyen fáintos lesz az aki soha nem volt kommunista? Hmmmmm...az lesz ám a jó világ ha egy ilyen miniszterelnök jön! Ebben az országban negyven év óta nem lehetett kormányt buktatni. 1990-ben viszont a lakosság megkapta azt a lehetőséget, hogy elzavarja a kormányát - el lehet képzelni, hogy nem él vele? Kérem én még nem játszottam, nem játszottam, játszani akarok mostan! A megboldogult szocializmusnak volt egy nagyon súlyos hibája a saját ideájának tálálását illetőleg: nótóriusan figyelmen kívül hagyta a realitásokat, az adott körülményeket. Sőt, ezt a tulajdonságát nemhogy hibának, hanem erényének tüntette fel - nem érdekesek a körülmények, a párt akkor is megvalósítja amit akar, ha a fene fenét eszik akkor is. Ebben mutatkozik meg az ereje, az elhivatottsága. A kivitelezés általában gyéren sikerült, az eredmény felemás, de ez a mentalitás elhiteti azt a képzetet, hogy a párt és a pártvezetők - akik azonosak az országvezetőkkel - elhatározása felettébb nagy hatással bír, a különféle események megvalósulása az ő akaratukon és szándékukon múlik. Ezzel a súlyos gondolkodásbéli deficittel érkezik el a rendszerváltás, amikor nemcsak a lakosság nagy hányada, de maguk az új pártok is abban a képzetben ringatják magukat, hogy csak akarni kell és holnapra megforgatjuk...
Folytatása következik.
6 komment
1
"Nem élünk úgy mint Ausztriában" - tetszett írni. Miért, Ausztriában hogyan élünk?
Kedves aurél!
Nem gondoltam, hogy ki kell bontanom a gondolatot, de most utólag megteszem. Mi (magyarok) nem éltünk (és nem élünk) azon az életszínvonalon amelyen az osztrákok Ausztriában. A további félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy az övéké a magasabb.
Magyarországon semmiféle hagyománya nincs a demokráciának,a diktatúrának annál inkább. A rendszerváltók nem tudtak a bőrükből kibújni,zsigerileg volt bennük az elmúlt évtizedek,évszázadok tapasztalata,ami nem a demokráciáról szólt.
Mivel a régi rendszer iránti nosztalgiát a kezdeti lelkesedés után egyre erősebbnek érezték,előtérbe kerültek azok akik félve a restaurációtól összpontosított politikai és gazgasági hatalmat kezdtek gyüjteni.Azok az emberek akik idealizmustól átitatva vettek részt a rendszer váltásban már nem politizálnak aktívan. Hirtelen jött a régi rendszer bukása,felkészületlenül ért bennünket. A demokrácia alapeszményeiből eppen azokat gyengítettük meg amik a hatalommal szembeni ellensúlyt jelenthették volna (pl. szakszervezetek) mert féltünk a visszarendeződéstől. Mivel nem működtek soha rendesen a fékek így egyesek számára nyilvánvalóvá vált hogy "szabad a gazda" Így amoprtizálódott le fokozatosan politikai elitünk a mostani szintre. Üdv.:J
Kedves grafóm, egyrészt igazat adok neked, tényleg a régi rendszer
reflexei hatottak 1990.után is, de én nem tudom és nem is akarom emiatt felmenteni az új bagázst. Németh Miklós miért tudott teljesen normális lenni? Őrá miért nem hatott az a szocializáció amelynek forrásánál az MSZMP PB- tagjaként ott tanyázott? Inkább azt mondanám, hogy ő tehetséges és nagyformátumú kormányfő volt, az utána következők pedig hm... egy szószátyár dilettáns, azután szegény Gyulám aki nagyon jó külügyes volt, de a miniszterelnöki ipar nem volt neki való. Létezik politikai tehetség meg ez irányú tehetségtelenség is. Aztán léteznek politikai jellegű katasztrófák mint pl. szeretett Viktorunk.
Kedves grafóm, egyrészt igazat adok neked, tényleg a régi rendszer
reflexei hatottak 1990.után is, de én nem tudom és nem is akarom emiatt felmenteni az új bagázst. Németh Miklós miért tudott teljesen normális lenni? Őrá miért nem hatott az a szocializáció amelynek forrásánál az MSZMP PB- tagjaként ott tanyázott? Inkább azt mondanám, hogy ő tehetséges és nagyformátumú kormányfő volt, az utána következők pedig hm... egy szószátyár dilettáns, azután szegény Gyulám aki nagyon jó külügyes volt, de a miniszterelnöki ipar nem volt neki való. Létezik politikai tehetség meg ez irányú tehetségtelenség is. Aztán léteznek politikai jellegű katasztrófák mint pl. szeretett Viktorunk.
Kedves Teodóra! A régi rendszer reflexeit én nem felmentésként említettem,csak mint lehetséges okot.- Nyilván a politikusi munka jó elvégzéséhez is tehetség kell,de én még annál is fontosabbnak tartanám a tisztességet,a realitások tudomásul vételét. Németh Miklós egy hideg fejű reálpolitikus volt,akire szerintem is nagy szükség lenne manapság. Üdv.:J
|