Theodor Wilbour

hogy Bajnai Szigetvárival, a szocik volt kampányfelelősével veszi körül magát. Egy kampányolásra szakosodott illető hivatásszerűen,  sőt hitvallásszerűen  nézi le azokat akikhez az általa irányított kampány szól.

Bajnai soha többé nem tud kilépni a politikusi, illetve a miniszterelnöki szerepből, akkor sem ha végleg távozik a  politikából. Akármilyen hírről értesül, akárhogy fordul az ország sorsa mindig ott lesz benne a gondolat, hogy ő mit tett volna ebben a helyzetben. Nem lehet ezt csak úgy abbahagyni. 

A politikusi létet én egy pincér mesterségéhez hasonlítanám, aki abból él, az a munkája, hogy mindenféle ételt  felszolgáljon a hozzá betérő vendégnek. A politikus a saját maga által elkészített étket (programot, elképzelést, viselkedést  és viszonyulásmódot) tálalja fel a reménybeli fogyasztójának.

Nem mindegy, hogy a pincérünk hogyan viszonyul a vendégekhez, milyen elképzelései vannak róluk, milyen érzelmeket fűz hozzájuk. Nem mindegy, hogy egy kalap alá veszi őket,  vagy érzékeny a különbségekre. Nem mindegy, hogy mit hall  a kollégáitól a vendégről  és ebből mit vesz át a saját hiedelmeként.

Ha az a meggyőződés jegecesedik ki benne, hogy a vendég tahó,  undorítóan csámcsog, ízlése nincs, csak mohón befalja amit eléje tesznek,  a fizetésnél fukar és szőrözik akkor sejthető, hogy a pincérünk milyen  hangulatban érkezik a munkahelyére és hogy a  munkájában mennyi örömét leli. Ha ilyen ideák vannak a fejében azokról  akikkel   együtt kell működnie akkor el lehet képzelni mennyi lelkesedéssel végzi a munkáját és mennyire jól, mennyire  tisztességesen  és precízen.

A pincér  a vendégekből él,  a politikus pedig a pártjára  szavazó választókból.  Ha nincs vendég, illetve nincs szavazó akkor a pincér és a politikus léte  értelmetlen, pontosabban ők nem is léteznek. Mindketten függnek a saját partnereiktől.

Okos dolog-e  lenézni azt, azokat akik értelmet adnak a létezésüknek? 

Visszatérve Bajnai személyéhez, azt tudjuk, hogy a miniszterelnöki munkáját jól és tisztességesen látta el. Tapasztaltuk, hogy megvan benne az ezirányú tehetség és diplomáciai készség,  képes együttműködni azokkal akikkel kell.  Stílusa visszafogott, pasztell árnyalatú,  sehol semmi rikító szín, harsányság, vásári komédiára való hajlam. Bajnai fehér holló a hazai politikusok között.  

Viszont minden jel arra mutat, hogy ő is elfogadja azokat a destruktív nézeteket a lakosság értelmi képességeiről amelyek  a környezetében általánosak.

Holott  ezek a nézetek a politikai dilettánsoktól származnak akik a saját kudarcaikat csak azzal tudják  magyarázni, hogy a népek hülyék és nem értik meg őket. Vagy látott már valaki olyan politikust aki saját magában kereste a bukásának okait?

Mert én még nem láttam. Sem ilyen politikust, sem ilyen pártot, sem ilyen párttagokat.

Hallott már valaki ilyesfélét, hogy  "marhára befürödtünk a választáson,  de nem lehet ezen csodálkozni, hiszen amint betettük a lábunkat a parlamentbe szinte azonnal elkezdünk lopni. Naná, hogy nem kellünk  a választóknak, elvégre nem azért küldtek minket oda, nem azért bízták ránk az országot, hogy könyékig vájkáljunk az őrzésünkre bízott húsosfazékban. Politikailag meg idióták voltunk, a kádereinkre egy cserép fíkuszt sem lehetett volna rábízni, nemhogy egyik-másik  minisztériumot."

A politikus a saját bukásának okait és a saját ezirányú felelősségét nemes egyszerűséggel rálőcsöli a választókra.

A politikus által a választókra lőcsölt felelősség a választók leértékeléséhez vezet amit átvesznek a pártszimpatizánsok és ők is elkezdik hülyézni a  választókat, értelemszerűn a rivális párt szavazóit értve ezalatt.  A rivális párt  (ahol hasonszőrű dilettánsok vannak) visszatükrözi ezt a nézetet és kialakul a 'mindenki hülyéz mindenkit' tünetegyüttes. 

Persze a hülyéző önmagát és a vele egy nézeten lévőket automatikusan kivonja ebből a körből, de mindenki másra érvényesnek tartja.  Ami általános gyógyírként szolgál és minden bajunkra orvosság leend - hátha egyszer a népek hülyék akkor mit tehetünk? Hiába van nekünk fénylő elménk, gyöngyök vagyunk mi a disznók elé szórva....

Engem az  egész politikusi bagázsunk nem érdekel, tőlem ők azt az idiotizmust vallják magukénak ami nekik tetszik.

De Bajnaiért kár. Ha ő is elmerül ebben az ostoba nézetrendszerben az ország lakosságát illetőleg akkor nemigen lesz indíttatása ismét csatasorba állni.  

Ő elveszíti az országot, mi pedig elveszítjük az egyetlen lehetséges miniszterelnökjelöltet  aki képes lenne az orbáni pusztítást követően ismét normális pályára állítani az országot.